Author Archives: admin

Sweetsleep

Posted on by
Reply

“‘This will give you dreamless sleep,’ Maester Luwin said as he pulled the stopper from the jar. ‘Sweet, dreamless sleep.’” -A Clash of Kings

Sweetsleep Infusion Mixture

This post will benefit from a small bit of back story.

Several months ago, after suffering from bouts of fitful sleeping, I sought a remedy in the form of the huge bulk herb bins at a local co-op. I played around with a few combinations, finally settling on the one below. Then, being one of the biggest geeks I know, I started referring to it as “Sweetsleep”.

This version of Sweetsleep is true to its name, if not strictly like the concoction described in the books. The biggest difference: ours won’t result in death. I’d say that’s a pretty good improvement. It does, however, result in a nice knockout sleep (although not strictly dreamless), and is absolutely delicious with honey.

Sweetsleep Recipe

Cook’s Notes: I usually just wing the amounts on this one, with a pinch here and there, going by intuition. However, that makes for a lousy recipe, so the measurements below should be just about right.

Ingredients:

  • 3 Tbs. dried chamomile
  • 3-5 small dried rosebuds
  • 2 tsp. willow bark
  • 2 tsp. lemonbalm
  • 1 tsp. valerian
  • 1 tsp. saigon cinnamon, or a cinnamon stick to stir with
  • honey to taste

Combine all ingredients in a medium teapot, then add 3-4 cups of boiling water. Allow to steep for several minutes, then pour through a strainer into serving mugs. Adjust sweetness to taste with honey, and enjoy!

Makes enough for ~ 3 small mugs.

Mit nézzünk ma a tévében? – Vasárnap

Posted on by
Reply

Mit nézzünk? Nos, elég könnyű a dolgom: a Szellemkutyát, Jim Jarmusch szamuráj-filmjét. Forest Whitaker (a képen) egyik emblematikus alakítása a filmbéli pasas, aki egyszerű, átlagos New Yorkiként válik egy maffiózó hűbéresévé, egyfajta modern szamurájjá, aki a régi japán szamurájok becsületkódexe, a bushido alapján teszi dolgát, mígnem egy nap feloldhatatlannak látszó morális válságba kerül. Lassú, szép film, egyben tisztelgés egy idealisztikus, régmúlt, távoli értékrend, filozófia és moralitás előtt. Nem mondanám, hogy agyonjátszott film, de egy időben rendszeresen leadta valamelyik tévé. Én viszont már régen nem találkoztam vele, így valószínűleg ma újranézem. (Film+, 21.00)

A másik ajánlat már tulajdonképpen holnapi, John Hillcoat ködös, hűvös, rideg Cormac McCarthy-adaptációja, Az út. (m1, 0.05) Bővebben a filmről itt.

i died

Posted on by
Reply

128985976797146385_Y1XiUMj0_c

 

For you died, and your life is now hidden with Christ in God. Col 3:3

 

// love this

 

 

that is so powerful

it was part of the passage our pastor read out this morning and then spoke on, but i was distracted by this verse

i died

and my new life is now, today, hidden with Christ in God

i had a life

but i died

and now i have a new life

which is hidden in God

found in God

not the same as my old life

in fact

radically different

so the past is the past

and its dead

gone

buried

so removed from who i am now

its dead

i died

 

and i have a new life

a new life that is shaped and hidden in God

 

the old is gone, i am a new creation

 

my past is dead

my mistakes are dead

my sin is dead

my history is dead

i have a new life

a new start

i’m born again

made new, clean, righteous, acceptable

For you died, and your life is now hidden with Christ in God. Col 3:3

Lewis Carroll logic puzzles

Posted on by
Reply

I had another long plane flight recently, so I decided to try making another game, to explore exactly what types of mathematical reasoning might be amenable to gamification.  I decided to start with one of the simplest types of logical argument (and one of the few that avoids the disjunction problem mentioned in the previous post), namely the Aristotlean logic of syllogistic reasoning, most famously exemplified by the classic syllogism:

  • Major premise: All men are mortal.
  • Minor premise: Socrates is a man.
  • Conclusion: Socrates is a mortal.

There is a classic collection of logic puzzles of Lewis Carroll (from his book on symbolic logic), in which he presents a set of premises and asks to derive a conclusion using all of the premises.  Here are four examples of such sets:

  • Babies are illogical;
  • Nobody is despised who can manage a crocodile;
  • Illogical persons are despised.
  • My saucepans are the only things that I have that are made of tin;
  • I find all your presents very useful;
  • None of my saucepans are of the slightest use.
  • No  potatoes of mine, that are new, have been boiled;
  • All of my potatoes in this dish are fit to eat;
  • No unboiled potatoes of mine are fit to eat.
  • No ducks waltz;
  • No officers ever decline to waltz;
  • All my poultry are ducks.

After a certain amount of effort, I was able to gamify the solution process to these sort of puzzles in a Scratch game, although I am not fully satisfied with the results (in part due to the inherent technical limitations of the Scratch software, but also because I have not yet found a smooth user interface for this process).   In order to not have to build a natural language parser, I modified Lewis Carroll’s sentences somewhat in order to be machine-readable.  Here is a typical screenshot:

Unfortunately, the gameplay is somewhat clunkier than in the algebra game, basically because one needs three or four clicks and a keyboard press in order to make a move, whereas in the algebra game each click corresponded to one move. This is in part due to Scratch not having an easy way to have drag-and-drop or right-click commands, but even with a fully featured GUI, I am unsure how to make an interface that would make the process of performing a deduction easy; one may need a “smart” interface that is able to guess some possible intended moves from a minimal amount of input from the user, and then suggest these choices (somewhat similarly to the “auto-complete” feature in a search box).   This would require more effort than I could expend on a plane trip, though (as well as the use of a more powerful language than Scratch).

There are of course several existing proof assistants one could try to use as a model (Coq, Isabelle, etc.), but my impression is that the syntax for such assistants would only be easily mastered by someone who already is quite experienced with computer languages as well as proof writing, which would defeat the purpose of the games I have in mind.  But perhaps it is possible to create a proof assistant for a very restricted logic (such as one without disjunction) that can be easily used by non-experts…

Rapina con ferito a portavalori. Aggiornamenti dal Veneto

Posted on by
Reply

Un solo vigilante è rimasto ferito da un colpo di pistola ad una gamba; gli altri due colleghi hanno subito escoriazioni e shock durante l’aggressione dei sei banditi….continua a leggere gli aggiornamenti sulla rapina al portavalori a Padova

If yes, please describe…

Posted on by
Reply

I just spent an hour filling out the paperwork to register Austin for kindergarten, which I will do on Tuesday (finally). Yup, an hour, or mighty close to it. Part of that was due to the fact that they want so many mailed bills as proof of residence and I do most of my bill-paying online. But part of it, of course, was the darned medical history.

The twelve-zillionth question on the green sheet (not to be confused with the blue sheet, the purple sheet or the white sheet) asked, “Has your child ever had any operations or serious illnesses?” After the Yes/No boxes, there was a line with the heading “Explain.” The line was 6 1/2 inches long. Oh, sure, let me just use my microscopic handwriting and explain my child’s three-and-a-half year serious illness in 6 1/2 inches.

So I neatly wrote “Please see attached,” and then proceeded to type up a 370-word addendum.

I’m used to writing and telling Austin’s story, but I’m not used to doing it in a completely dry, emotionless manner. Which is what I did on the addendum (which is why it was *only* 370 words.) I simply started at the beginning with diagnosis, stated each chemo drug and surgery date, each recurrence and radiation treatment, the high blood pressure and the daily meds, the enlarged heart and the old VSD.  No adjectives, no editorializing. And, god, it made me sad. I thought, “Who is this poor child? He sounds downright miserable, like his life’s been nothing but pain and misery.” I wanted to add a sentence or two at the end, like, “But he’s a perfectly regular kid!” but I realized it was irrelevant.  I’ll do that for his actual teachers, who know him already as a perfectly regular kid. This sheet will  sit in some dry, emotionless folder in a file cabinet at the Board of Ed and won’t actually mean anything to anyone anyway.

Because that sheet and those 370 medical words do not come close to representing my child.

19. Titanic Filmfesztivál – Filmnapló

Posted on by
Reply

Természetesen nem tudtam minden filmet megnézni, így a fődíjas Play is kimaradt, egyéb más érdekesség mellett. A közönségdíjas Hasta la Vistát viszont elcsíptem (és egyetértően 10/10-re taksáltam), róla és Joachim Trier Oslo, augusztus című filmjéről lesz bővebb kritika is, ha a film a mozikba kerül rövidesen. Íme a többi, amit még megnéztem az idei Titanicon:

Tartozás (Indebted, 2011) – A már régóta Finnországban élő magyar Jelinkó Márton filmje tipikus “elsőfilm”, magán viseli egyfajta filmes “állatorvosi lóként” az összes jellemző hibát, ami fiatal filmesek elkövethetnek, amikor végre játékfilm forgatáshoz jutnak. Mindent egyszerre akar elmondani, amit gondol, mindent belezsúfol a rendelkezésére álló másfél órába, a szegényes technikai háttér és anyagi források dacára. Túlzásokba bonyolódó, dagályos sztori két lányról, melyek közül bármelyik megért volna egy filmet, de külön. Így egybeömlesztve a közepén már röhögtünk a sok szörnyűségen, a hiteltelen, erőltetett fordulatokon, a bicegő motivációkon, a béna akciójeleneteken (ha valaki vízszintesen tartja a pisztolyt, ahogy Ice T mutatta 1990-ben, az 2011-ben már nagyon ciki) a naivan nyílt tekintetű szereplőkről nem is szólva. Szóval, tipikusan arról van szó, hogy a sokkal kevesebb sokkal több lett volna… De azért adnék még esélyt Jelinkónak. 4/10

Nagykövet úr (Ambassadøren/The Ambassador, 2011) – A rendkívül látványos cipőkollekcióval rendelkező és a lehető legváltozatosabb módokon láncdohányzó Mads Brügger, szokásos alkotómódszere szerint, “szerepjátszó újságíróként” ezúttal Közép-Afrika zűrzavarába utazik, hogy ott vegye górcső alá, mivel kell szembenéznie egy fehérnek, ha mintegy befektetőként gyufagyárat szeretne telepíteni a gyémánt- és más ritka ásványok bányáiról híres és mértéktelen korrupciójáról hírhedt országba. Vicces, abszurd helyzetekben bővelkedő (ál)dokumentumfilm, ami azonban sajnos a jelenlegi magyar közállapotokkal nem veheti fel a versenyt. Meg is keresem Brüggert, hogy tudok egy témát új filmjéhez… 7/10

Gyilkosság és lelki béke (ศพไม่เงียบ, Mindfulness And Murder, 2010) – A ír apától és thai anyától származó Tom Waller furcsa, de teljesen élvezhető “Who Done It?”-krimije, melyben egy thai szerzetes próbálja kideríteni a monostorában történt gyilkosságot. Thai filmként tabudöntő alkotás ez mellesleg, hiszen a szerzetesek tabunak számítanak, főleg a körükben megtalálható álpapok, a droghasználat és más deviancia, valamint a rendőrség korrupciójának ábrázolása miatt is. Bírtam. Tiszta volt és logikus, mint Sherlock Holmes történetei, mindamellett megvolt benne az a természetes, hétköznapi buddhista szellemiség is, amit igen csodálok a thaiokban. 8/10

Visszakézből (Á bout portant/Point Blank, 2010) – A francia Fred Cavayé pikk-pakk üldözéses thrillerje a bizonyság arra, hogy egy működőképes zsánerhez nem kellenek sokmillió-dolláros sztárok, extra-látványos térhatású fityfene, elég hozzá egy jó tempóban elmesélt, nagyobb logikai bakugrásoktól mentes épkézláb történet, meg néhány hiteles pofa, akiket nem dob le undorodva magáról a filmvászon. OK, ezt a sztorit, amit itt elmesélnek, már láttuk (jó)néhány variációban, de attól még mint film, technikailag, struktúrájában jól van összerakva. Működik, gyakorlatilag hibátlanul, ennek a zsánernek ennyit kell tudnia. PONT. 7/10

Tiszta (Till det som är vackert/Pure, 2010) – Én egyszer már megfogadtam (azt hiszem a Fekete hattyúnál), hogy ha még egy filmmel találkozok, amely valamilyen klasszikus zenei toposszal gondolja “megúszni” a “drámai hatáskeltést”, azt nem engedem át, de erre a filmre azért muszáj rábólintanom. Lisa Langseth olyan bájjal meséli el ezt a végtelenül banális történetet, miközben felváltva szól Mozart Rekviemje Beethoven VII. szimfóniájának második tételével, hogy az rendben van. A kislány (Alicia Vikander), aki kis külvárosi fruskakánt, alkesz anyukával és pöröly barátokkal, először szerelmes lesz Mozartba, majd a karmesterbe – szintén rendben van. A közhelyes szocio-vonalat és a szükségszerűen tragikus végű szürke kislány-nagy karmester románcot kitűnően ellenpontozza Wolfi és Ludwig brutálisan gyönyörű muzsikája: 8/10

A fal (Die Wand/The Wall, 2011) – Ez az osztrák film Julian Roman Pölsner állítólag szöveghű filmadaptációja Marien Haushofer hasonló című regényének, én azonban annyival zárnám rövidre a témát, hogy: Caspar David Friedrich találkozása Tarr Bélával Milkaországban, erős feminista felhangokkal. 5/10 (Túl szép, hogy igaz legyen.)

Hol volt, hol nem volt (Happily Never After, 2012) – Hát ez egy igen vicces amerikai off-off-Sundance film egy botcsinálta reklámfotósról, aki egy filmforgatás közepette próbál magának családot “teremteni”. Kevés sikerrel. Helyenként üdítően vicces, sokszor azonban unalmasan közhelyes, de leginkább erősen amatőr film Jamie Heinrich “műve”. 3/10

Brilliantlove (2010) – Igen tehetséges film
Ashley Horner szerelmesfilmje, a furcsa taxidermista Noon és a jégkrémfüggő Manchester viharos románcáról, sok-sok testnedvvel, majdnem pornográfiával ÉS sztorival. Akár kultuszfilmmé is válhat, hiszen egy nemzedéki életérzést fogalmaz meg igen pontosan, a két fiatal, aki tényleg semmi mást nem akar, csak egymással foglalkozni, ha nem szólna közbe a csábító külvilág, aminek Manchester nem tud ellenállni. Művészsors kontra magánélet. Furcsán játszanak, de igen természetesnek tűnnek a két fő figura szerepében
Nancy Trotter Landry és
Liam Browne, sajnos a mellékszereplőkről ez nem mondható el. A forgatókönyvön is lehetett volna még dolgozni és kép- és hangminőség is igen gyatra, mégis kifejezetten bírtam a filmet.
7/10

Amit csak akarsz (Todo lo que tú quieras/Anything You Want, 2010) – Látszólag kilóg a fesztivál profiljából Achero Mañas filmje, ugyanis ez egy tökéletes, mainstream romantikus dráma egy apa és lányának kapcsolatáról, miután felesége/édesanyja hirtelen meghalt. Ahogy egy latin filmtől elvárható, áradnak az érzelmek, hullnak a könnyek. A film témája viszont már sokkal érdekesebb: az anya halála után az apa, lánya kívánságára, felveszi az anya szerepét, melybe később egyre mélyebbre merül, egy idős, meleg transzvesztita segítségével. Van szó toleranciáról, homofóbiáról, szeretetről és sok fontos dologról, végül is okosan, bölcsen. Megható, szép film volt. 8/10

Katalónia, über alles! (Catalunya über alles!, 2011) – A szemtelenül fiatal Ramon Térmens három szálon összefutó futó filmjében szűkebb hazáját, Katalóniát veszi górcső alá, méghozzá hazaszeretet kontra idegengyűlölet szempontjából, rendkívül intelligensen, összetetten, szinte tudományos alapossággal. Egy szexuális erőszakért elítélt, egy afrikai bevándorló, valamint egy echte katalán üzletember lazán összefonódó sorsán keresztül kapunk alapos képet a katalánokról, melyek pont olyanok, mint a magyarok, németek, szlovákok, mandinkák és a Föld összes többi nációja. Én vetíteném ezt a filmet gimnazistáknak. A végén ugyan van egy pici dramaturgiai hiba, hiszen nem ér össze a történet, de ezúttal ez nem ront az összképen, mert addig már minden lezajlott, aminek a film szempontjából le kellett zajlania, ez pusztán pici esztétikai baki. 9/10

Veszettség (Kalevet,  כלבת ,2010) – Szerintem még nem láttam izraeli horrorfilmet, így mindenképpen unikum ez a film. Amolyan erdőben bujkálós-menekülős hentelés, helyenként kifejezetten üdítő abszurd humorral. Tinihorrorba hajló abszurd komédia, bár inkább helyesebb fordítva: abszurd komédiába fulladó tinihorror. 7/10

Fehér négyzet (Carré blanc/White Square, 2011) – Az eddig reklámfilmeket rendező francia Jean-Baptiste Léonetti éles fény-árnyék kontrasztokra építő, markáns, geometrikus képi világú disztópiája egy remek jelenettel örvendeztetett meg: egy helyütt a főnök úgy teszteli beosztottait, hogy mind két kezükbe egy-egy elektromosságot vezető rudat ad, és az egyiken van egy gomb, amivel a beosztott maga adhatja be magának az elektrosokkot. A feladat az volt, hogy azzal bizonyítják hűségüket, ha minél tovább tudják kézben tartani az önmaguk által adagolt nagyfeszültség alatt lévő fémrudat. Engem nagyon emlékeztet ez a művelet a mai magyar társadalomra: kezünkben adták a “rázókát” és saját magunknak adagoljuk vele az elektrosokkot, míg bele nem döglünk. A film amúgy -érthetően- sok újat nem mondott, de legalább megmutatta azt, amit tudunk, illetve sokaknak tudniuk kéne… 6/10

Ennyi.

Intrigas y petróleo: a propósito de YPF

Posted on by
Reply

por: Alberto Buela*

En estos días llegó a mis manos una nueva edición de Del poder al exilio: quiénes y cómo me derrocaron, un texto de 1955 del general Perón, quien ya en su primera página afirma: “nosotros fuimos víctimas de la sorda lucha por el petróleo… el objetivo era impedir que los recursos petrolíferos argentinos fuesen explotados de manera de concurrir al desarrollo industrial del país… No es difícil comprender que en materia de petróleo, los capitales definidos como europeos son esencialmente británicos” [1]

Esta cita de Perón viene como anillo al dedo porque en estos días el gobierno de CFK expropió el 51 % de YPF (yacimientos petrolíferos fiscales) en la parte que poseía la empresa Repsol, dejando al resto de los accionistas en posesión de sus acciones sin incomodarlos.

El periodismo, como patria locutora que se encarga diariamente de estupidizar a los pueblos planteó el tema como una cuasi guerra entre Argentina y España o como una medida stalinista de estatizar YPF.

Nada de esto es cierto. Primero, porque Repsol, como muy bien observa Antonio Mitre [2] no es, técnicamente, ni una empresa española ni mucho menos del Estado español. El 42% pertenece a BP (British Petroleum) cuando en el 2000 termina de comprar la Amoco, originaria fundadora de Repsol, el 9,5% es de la estatal mejicana Pemex. Repsol declara en España solo el 25% de sus beneficios, y solamente es ésta, la participación que puede llamarse estrictamente española.

En segundo lugar, el gobierno argentino expropia el 51% pero ni estatiza ni nacionaliza, hablando técnicamente. Pues de este 51%, el 49% pasa a manos de las diez provincias argentinas que poseen petróleo y solo el 51% restante queda en manos del Estado nacional.

Resumiendo entonces, el capital accionario de YPF queda constituido de la siguiente manera:

26% propiedad del Estado nacional

25% propiedad de diez Estados provinciales

24,5% propiedad del grupo Eskenazi

6,5% propiedad de Repsol

6% de la secular banca Lazard frères

5% de la banca Eton Park (Goldman Sachs, Mindich y Rosenberg)

5% de inversores no identificados

2% de la Bolsa de Valores de Buenos Aires (grupo Wertheim)

Vemos como el Estado nacional posee solo el 26% y nadie nos asegura que los diez Estados provinciales funcionen al unísono y de acuerdo con él.

Pero por otra parte, y esto es lo que nos llama la atención, el grupo financiero Eskenazi que posee en Argentina la constructora Petersen (contratista del Estado) y los Bancos de las provincias de Santa Fe, San Juan, Entre Ríos y Santa Cruz (la provincia de los Kirchner), es abiertamente pro sionista. Prueba de ello es que al salón principal de la Amia (la mutual israelita) le fue cambiado el nombre por el de “Gregorio Eskenazi”, el abuelo de Sebastián el último gerente de YPF y padre de Enrique, la cabeza del grupo.

Además la sociedad del grupo que controla el 24,5% de YPF tiene su domicilio en Nueva Zelanda y no en Argentina.

Si a este porcentaje sumamos el 2% del grupo Wertheim más el 6 % de la banca Lazard y el 5% de Goldman Sachs, dos bancas internacionales abierta y declaradamente sionistas, vemos que el 37,5% de YPF está controlado por el sionismo internacional.

¿Podrá el interventor por el Estado argentino Axel Kicillof, nieto de un reconocido rabino, lidiar en contra de los intereses de sus “paisanos” y a favor de los intereses de nuestro país?

Es una pregunta muy difícil de responder.

Este es uno de los motivos por los cuales la CGT sacó un comunicado avalando la expropiación de YPF pero afirmando, al mismo tiempo, “esperamos que no haya pícaros, como en la privatización, que quieran sacar provecho personal de este acto de soberanía”. Ojalá podamos recuperar el control y manejo de nuestros recursos naturales para beneficio del pueblo argentino.

Volvamos a la cita de Perón “los capitales del petróleo son esencialmente británicos”. Y esto ha sido históricamente así, al menos en el caso argentino. País que ya antes de liberarse del dominio español había caído bajo el domino británico, pues con motivo de las primeras invasiones inglesas de 1806 y aún cuando Inglaterra fue derrotada, nos dejaron de regalo a los comerciantes y prestamistas ingleses. En 1824 el gobierno de Rivadavia pidió un empréstito a los hermanos Baring y nunca más nos liberamos de “Incalaperra”, como dice el Martín Fierro.

Respecto del petróleo sabemos que fue descubierto en 1913 en la zona costera de la Patagonia y que en 1922 [3], y al negarse Gran Bretaña a vender gasolina para los aviones argentinos, el gobierno de Yrigoyen decide fundar YPF y pone al frente al general Mosconi quien, terminado su mandato es reemplazado por el general Alberto Baldrich hasta que el golpe de Estado de 1930 lo desplaza de la dirección de la empresa.

En 1958 el presidente Frondizi, contradiciéndose de lo afirmado en su libro Petróleo y política , abre las puertas de par en par a la inversión privada extranjera.

En 1963, el gobierno radical de la misma raigambre ideológica de Yrigoyen, anula los contratos petroleros. Y comienza una burocratización de YPF que llega a 50.000 empleados. Llegando a ser la única compañía petrolera del mundo que daba pérdidas.

En 1974, el gobierno de Isabel Perón nacionaliza las bocas de comercialización de petróleo.

En 1992, bajo la nefasta presidencia Menem, se privatiza la empresa y en 1999 Repsol adquiere la casi totalidad de las acciones.

En 2007, el grupo Eskenazi de estrecha vinculación con Néstor Kirchner, adquiere el 14,5% de las acciones que le vende Repsol y en 2010 compra otro 10%.

Es digno de destacar que en la historia del siglo XX, ninguna empresa petrolera del mundo se ha vendido sin una guerra mediante. Ningún Estado nacional, teniendo una empresa propia, la entregó sin haber antes ido a una guerra para defenderla.

En América del Sur, norteamericanos e ingleses desataron una guerra en 1935 entre Bolivia y Paraguay para dirimir sus cuestiones petroleras en zona del Chaco boreal. Es que habían chocado los intereses de las compañías petroleras.

Vimos cómo Inglaterra nos niega a nosotros en 1922 combustible para nuestro desarrollo aeronáutico.

Modernamente las guerras de Afganistán e Irak son guerras por el control del petróleo.

Incluso países militarmente débiles como México o Venezuela no cedieron a las infinitas presiones para privatizar sus empresas nacionales de petróleo.

El único caso es la Argentina de Menem que vendió a precio de desguace la petrolera, en esa época, estatal. Paradójicamente, en esa entrega estuvieron los Kirchner, él como gobernador de Santa Cruz y ella como diputada nacional.

La vida te da sorpresas

Sorpresas te da la vida.

Dicen que la esperanza es lo último que se pierde. Saludemos esta medida pero estemos prevenidos.

Sería de esperar que esta expropiación de YPF se enmarque en un plan nacional de manejo de los hidrocarburos. Que no quede en una medida coyuntural. Que no se limite a algo circunstancial como expropiar para expoliar. Qué los directores sean honestos y austeros. En definitiva, que esta medida heroica, por lo riesgosa, tomada por el gobierno nacional ayude a la recuperación de los valores patrios y al logro de la buena vida de los argentinos.

(*) arkegueta, eterno comenzante

buela@disenso.org

www.disenso.org

[1] Ed. Fabro, Buenos Aires, 2012, pp. 9 y 11

[2] Datos sobre Repsol, para reflexionar, en Internet, 17/4/12

[3] Una acabada y breve exposición sobre el desarrollo de YPF es la del investigador en temas económicos y geopolíticos Carlos Andrés Ortiz, que puede consultarse en Internet.

 

Extraído de: Viñamarina

Roma: i carabinieri arrestano quattordici pusher nella notte.

Posted on by
Reply

Un’intensa attività di contrasto allo spaccio di sostanze stupefacenti è stata condotta dai Carabinieri del Comando Provinciale di Roma, nelle ultime 24 ore, che ha interessato diversi quartieri della Capitale. …continua a leggere sugli arresti di pusher dei carabinieri a Roma

Operazione Million Dollar a Roma: sequestrati titoli al portatore americani per 1,5 miliardi di dollari

Posted on by
Reply

Titoli di credito americani per un valore nominale pari a 1,5 miliardi di dollari e certificati di deposito per circa mille tonnellate di oro, per un controvalore di oltre tre miliardi di euro sono stati sequestrati da finanzieri del Comando Provinciale di Roma…continua a leggere dell’operazione Million Dollar sui titoli americani